Arthadatól

Dr. Arthada P.C. bemutatja Gunagrihát

Dr. Fülöp Sándor, más néven Gunagriha, 1949-ben látja meg a napvilágot Erdélyben, a székelyföldön. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy ennek az erős akaratú, függetlenséget és szabadságot szerető szellemnek a totalitárius, kommunista Ceaucescu rezsim alatt kell felnőnie! Gyermekkora messzemenően feltűnés nélkül zajlik, ha eltekintünk attól, hogy a tehetséges ifjú szellemi képességei messze meghaladják az átlagot (mint arról iskolai jegyei, illetve az orvosi tanulmányai alatt megszerzett bizonyítványai tanúskodnak). Tanulmányai sikeres befejezése után Gunagriha fogorvosként dolgozik, és feleségül veszi szakmai kolléganőjét; hamarosan két fiuk születik. Ha kivülről nézzük úgy tűnik, Gunagriha mindent elért, amit ember csak kívánhat magának, ő azonban nem elégedett. Gyermekkora óta lelkesíti a vágy, hogy szabadon élhessen; túl érzékeny, gondolkodásában túl önálló ahhoz, hogy kiegyezzen hazája durva, totalitárius politikai rendszerével. Nem csoda, hogy végül a román titkosszolgálat, a szekuritate célkeresztjébe kerül, mely rövid időre le is tartóztatja, és sorozatosan kihallgatásoknak veti alá, melyek után végleg feketelistára kerül. Gunagriha 1979-ben mindent egy lapra tesz fel, és kalandos körülmények között sikerül utlevelet szereznie, amellyel Bécsbe utazik: mindössze 50 schillinget tud magával vinni, mellyel éppen csak átvészeli az első napot. Ausztriában ezt követően új egzisztenciát épít fel, sőt később a családját is Bécsbe tudja hozni, és végül egy nagy és igen sikeres fogászati rendelőt működtet. Életének álma beteljesült: figyelemre méltó anyagi jólétet ér el, és egy olyan országban él – legalábbis így gondolja – melyben szabadság uralkodik.

Meglepetésére azonban még mindig nem következik be az áhított elégedettség. Fel kell ismernie, hogy „Nyugaton” az emberek nem igazán „szabadok”, legalábbis a szabadságnak nem az a fajtája ez, amiről álmodott – bárha sosem volt előtte teljesen világos, hogy tulajdonképpen mit is keres. Mindenesetre azt látja, hogy az embereket itt is – éppúgy, mint a hazájában – számtalan gond gyötri és félelem kínozza; depressziótól és csalódottságtól szenvednek.

Így meghatározatlan keresése tovább folytatódik. Végül egy buddhista könyvkereskedésben találja magát: egy meditációs könyv borítóján meglátja egy spirituális mester, Sri Chinmoy fényképét, és azt gondolja magában: „Igaz ugyan, hogy nem tudom, mi a meditáció, de ezen az arcon látom azt a kisugárzást, látom azokat a tulajdonságokat, amiket keresek.” A könyv útmutatásának megfelelően elkezdi keresését saját belső valóságára fókuszálni. Nekifog első meditációs próbálkozásának, és hamarosan egy olyan állapotba kerül, mely túlszárnyal teret és időt, melyben egy lélegzetelállító tapasztalat révén betekintést nyer az ember kozmikus dimenziójába. Ahogy kalapáló, hevesen dobogó szívvel a végtelen tudat állapotából újra visszatalál a testi tudatosságba, mélyen megrendül azon a korlátozottságon és tudatlanságon, amelyben az ember a közönséges tudatában él.

Gunagriha nagy következetességgel tovább folytatja meditációs gyakorlatait, hogy belső tudatosságának rétegein át mélyebbre hatoljon, és többet tapasztaljon meg valódi Énjéből, így végül formálisan is tanítványa lesz a megvilágosult jógamesternek, Sri Chinmoynak, mely belső fejlődését fergeteges mértékben felgyorsítja, és hamarosan egy erős változást idéz elő világszemléletében. Egy olyan lelki átalakulási folyamaton megy keresztül, mely részint oly hatalmas és felőrlő sebességgel zajlik, hogy alkalmanként azért imádkozik Istenhez, hogy ezt egy kicsit lassítsa. Gunagriha ezt megelőzően nem feltétlenül egy vallásos ember, de most spirituális tapasztalatai minden kétséget kizáróan megmutatják számára, hogy Isten létezik, és mindent a kezében tart. Most felismeri azt is, hogy mestere láthatatlan keze már régóta vezeti őt.

Sri Chinmoy több mint 7000 tanítványa között Gunagriha kezdettől fogva egy kitüntetett helyet kap. Minden bizonnyal Sri Chinmoy legkedvesebb tanítványainak szűk körébe sorolhatjuk. Mestere szeretetteljes és bölcs vezetése alatt spirituális élete egy változatos és viharos irányt vesz. Gunagriha időnként spirituális felismerések magasztos csúcsait mássza meg, olyan állapotokat él át, melyekben saját közvetlen érzékelése nyomán igazolva látja a szentírások kijelentéseit, miszerint az egész világ isteni természetű, és ezekben az állapotokban szeretete többé nem ismer határokat. Eksztatikus elragadtatásban szemléli az élet legközönségesebb dolgait, mint a létezés egyetlen végső valóságának változatos megnyilvánulásait. Aztán belső életében újra a legszárazabb, legvégtelenebb sivatagokon és a spirituális ínység szakaszain kell keresztülhaladnia, tehát úgynevezett lelki „kihagyásokat” él át, ahol egyetlen reménysugárt sem képes elkapni, és ezek a spirituális krízisek néha az elkeseredés határáig kergetik. De végül mindig „felébred” a lelki üresség ezen szakadékaiból, hogy belső utazását egy újabb, magasabb szinten folytassa, mint annak előtte, egy mélyebb tudással és nagyobb beteljesüléssel.

Valódi mesterek a tanítványaikat mindig egy teljesen személyre szóló módon vezetik. Kevésbé fejlett keresőknél – egy hasonlattal élve – dörzspapírral vagy finom reszelővel óvatosan csiszolják le apránként az egó sarkait. A kis számú, igen előrehaladott lelkek vagy azt kellene inkább mondani, hogy a különleges önátadással bíró keresők – és Gunagriha kétségtelenül ebbe a csoportba tartozik – a mester mozsárjába kerülnek, hogy Gunagriha egyik szófordulatát használjam. Ott teljesen szét lesznek morzsolva, hogy aztán egy új és jobb módon újból fel legyenek építve. Hasonlítsa csak össze a két képet, melyek Gunagrihát ábrázolják a belső keresése előtt és 12 évvel később, akkor meg fogja érteni, hogy mire gondolok. A képek önmagukért beszélnek, és nem igényelnek további magyarázatot. (Az emlitett képek „A harmadik kivánság könyv hátlapján láthatók.)

„Gunagriha” egyébként egy spirituális név, melyet Fülöp Sándor Sri Chinmoytól, spirituális tanítójától kapott. A név a lélekminőségét, illetve lelkének tulajdonságát, feladatát tükrözi.

Ő egyébként, mint egy könyv szerzője és előadó nemzetközi szinten is ismertséget és elismerést szerzett. Ma Európa néhány országában a belső keresés egyik szakértőjének számít, és mindenek előtt a rendkívüli hitelessége miatt értékelik. Gunagriha a gyakorlat embere, nem különböző tanokról, hanem alapvetően csak arról beszél, amit maga megtapasztalt, amit maga felismert.

Ami Gunagrihát, ezt az oly rendkívüli személyiséget, oly egyértelműen az átlagemberek tömege fölé emeli, az a sok-sok jó tulajdonság, melyet saját belső életében megvalósított. Az a sokféle emberi és misztikus tapasztalat, melyet a fölöttébb intenzíven élt életében megtapasztalhatott, hátrahagyta a nyomát. Elért egy olyan állapotot, ahol a szíve át tudta venni a vezetést egy ilyen fejlett értelem felett. Épp ezért ma oly mértékű bölcsességgel rendelkezik, mellyel az ember csak nagyon-nagyon ritkán találkozhat, és melynek forrása végső soron a szeretet.

Gunagriha nem akar mester lenni, csak érdekes tapasztalatait szeretné más keresőkkel megosztani, és nekik megmutatni, hogy tulajdonképpen milyen szép, milyen csodálatos az élet, ha nem külső világbeli beteljesülést várunk el. Valódi szabadság, igazi beteljesülés – így szól Gunagriha felismerése – csak egy belső úton, a spirituális keresés során érhető el.

 

Arthada