Arthadatól

A guruk guruja

Shivaram kimondottan inspirált minket, amikor New Yorkban, áprilisban elmesélte nekünk, hogy egyszer egy indiai asztrológus azt mondta neki, hogy ő a guruk gurujának a vezetése alatt áll.
Ezzel kapcsolatban két történet jut eszembe. Az egyik Nyugat legismertebb szufi mesterével kapcsolatos, aki egy pár éve halt meg és tudtommal az egyetlen mester volt, akivel Gurunk szoros kapcsolatot tartott és aki Gurunkat – legalábbis nekem ezt mondták – sokkal jobban tudta szeretni, mint a az összes tanítványa képes lett volna. A  szufi mester Gurunkkal való egyik találkozás alkalmával azt mondta a saját tanítványainak, hogy nekik Guru tanítványaivá kellene válniuk. Gurunk ezt  persze mosolyogva elutasította.
Na és aztán itt van egy élő mester Horvátországból, aki Sri Ramakrishna egyik tanítványának a tanítványa. Egy vak házaspár ennek a mesternek a tanítványai. Amikor ők elhatározták, hogy Bécsbe költöznek, akkor azt mondta a mesterük, hogy ez egy arany lehetőség lenne Sri Chinmoy tanítványa lenni, mert Bécsben egy nagy Sri Chinmoy Központ van. Azt is mondta a mester, hogy Gurunk a legnagyobb élő mester a Földön. A házaspár aztán nagyon buzgón el is jártak a meditációs tanfolyamainkra Bécsben és eleget tettek minden feltételnek, hogy tanítványok lehessenek és nagy izgalommal várták az elfogadás óráját. Gurunk mindenesetre nem fogadta el őket – talán mégis a másik mesterhez tartozott a lelkük. Egy pár hónappal később úgy alakult, hogy Guru egy békekoncertet adott Szlovéniában.
A vak ember akiről én már teljesen meg is feledkeztem, izgatottan hívott engem telefonon, mert meg tudta, hogy jön Guru és kérte, hogy nem tudnék-e nekik is valami utazási lehetőséget ajánlani, mert mint vaknak nagyon nehéz eligazodni egy idegen országban, na meg anyagilag is rosszul néz ki a helyzet. Ugyanakkor semmiképpen sem szeretné elveszíteni élete nagy lehetőségét. Azonban mivel az autóink már tele voltak, na meg mi a privát találkozókra is mentünk, nemet kellett mondanom és aztán el is felejtettem a dolgot. Egy pár nappal a koncert után azonban ismét felhívott engem a vak kereső és elmesélte, hogy mégis sikerült elutaznia Szlovéniába és ott csatlakozva a mesteréhez, aki több más tanítványával jelen volt, elment a koncertre. (Valóban láttam a koncerten egy indiai embert indiai ruhában, akinek nagyon finom, kellemes arca és hosszú haja volt.) A koncerten a vak ember, elmesélése szerint egy Fénytengerben fürdött és még most is pár nappal később mindenhol Sri Chinmoy fényét látja. Arra kért nagyon nyomatékosan, hogy közöljem vele, ha Sri Chinmoy ismét Európába jön.
Én bárha ép szemekkel utaztam Szlovéniába mégsem adatott meg az a kegy, hogy a Fénytengert lássam, mint a vak kereső. Természetesen mi is tanítványok, mint minden találkozás alkalmával, egy földöntúli boldogsággal tértünk vissza.

Mindenesetre nagyon csodálkoztam, hogy milyen nagy szívű volt a horvátországi mester, aki régi, buzgó tanítványát Gurunknak átadta volna, mert ő egyszerűen fölötte állt. Ugyanakkor a vak ember céltudatosságát is csodáltam, aki bárha Guru elutasította és a tanítványok sem segítették mégis fáradtságot nem kímélve mindent megtett, hogy az áhított mestert láthassa. Mindenesetre törekvése busásan meg volt fizetve.

Arthada